Kétszáz éve született a nagy halogató
Kétszáz éve, 1811. október 25-én született Evariste Galois francia matematikus, aki életének alig húsz éve alatt kidolgozta az absztrakt matematika egyik meghatározó elméletét. Róla nevezték el a krónikus halogatást Galois-szindrómának, mert zseniális tételeit már 16 évesen kidolgozta, de csak halála előtt néhány nappal írta le azokat.
Bourg-la-Reine-ben, Párizs egyik elővárosában született, tekintélyes polgárcsaládban. Tizenkét évesen lett egy híres párizsi gimnázium diákja, és már 16 évesen azt vizsgálta, hogy min múlik egy egyenlet gyökjelekkel való megoldhatósága. E munkásságán alapul a híres Galois-elmélet, az absztrakt matematika egyik meghatározó teóriája.
Életét csalódások keserítették meg. Az Akadémiához benyújtott értekezései elkallódtak vagy visszautasították őket, apját elvesztette, és kétszer is sikertelenül felvételizett az École Polytehnique-ba. Harmadik alkalommal eljutott a szóbeliig, de az botrányba fulladt, mert a levezetéseit nem értő vizsgáztató fejéhez vágta szivacsát, és kirohant a teremből. Végül a tanítóképzőbe iratkozott be, de középszerű tanárai ott sem fogták fel, hogy zsenivel van dolguk, matematikai levezetéseit nem értették, írásait a "zavaros, átláthatatlan, logikátlan" jelzőkkel illették.
Galois a matematika mellett a politika iránt is szenvedélyesen érdeklődött. 1830-ban a forradalom idején az igazgató néhány társával bezárta az épületbe, így nem vehetett részt az eseményekben. Galois sérelmeit egy újságnak is megírta, és bár a cikk nem jelent meg, az iskolából azonnal kicsapták. Galois belépett a Nemzeti Gárda tüzérségébe és egy forradalmi társaságba, republikánus tevékenysége miatt kétszer is letartóztatták, másodszor hat hónapra ítélték tiltott egyenruha viselésért. A börtön erősen megviselte egészségét, innen kórházba került, 1832 áprilisának végén szabadult.
Galois csak ekkoriban határozta el, hogy leírja matematikai tételeit, amelyek már 16 éves kora óta készen álltak a fejében, a viselkedéstudomány kutatói ezért nevezték el róla a halogatás szindrómát. Az összegzésre végül csak 1832. május 29-én szánta rá magát, miután egy máig tisztázatlan szerelmi ügye kapcsán másnap párbajt kellett vívnia. Galois biztos volt abban, hogy ez lesz életének utolsó napja, így éjszaka papírra vetette hatvan oldalas matematikai testamentumát.
Barátját e szavakkal kérte arra, hogy juttassa el az irományt elismert tudósoknak: "Remélem, akadnak emberek, akik érdemesnek tartják ennek a zagyvaléknak a kisilabizálását".
Ez a "zagyvalék" a Galois-elmélet volt, amely tisztázta az évszázadok óta vizsgált kérdést: mely algebrai egyenletek oldhatók meg az alapműveletek és gyökvonás segítségével. E tételek elemzése során kezdődött a modern algebra egyik legfontosabb fejezete, a csoportelmélet, amely a fizika több ágát is átszövi. A hatvan lapnyi értekezés könyvtárnyi szakirodalmat teremtett, kifejtésével tudósok sora foglalkozott.
Galois a párbaj során haslövést kapott, és másnap, 1832. május 31-én, alig húszéves korában meghalt. Regényes életrajzát L. Infeld fizikus írta meg Akit az istenek szeretnek címmel - ez utalás egy görög mondásra, amely szerint akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg.
